A Dream?

/Sziasztok! Visszatértem, túl vagyok a szalagtűzőmön, kialudtam az after-party fáradalmait, és hoztam nektek egy one shot-ot. Rájöttem, hogy régebbről még van néhány meg nem osztott irományom, úgyhogy amíg készül a Coffeebreak új fejezete (mert kezd ötletem lenni a folytatáshoz), addig ezeket fogom megosztani veletek./

A Dream?

(Zelo x JongUp - B.A.P)

JongUp POV.

Egy éve debütáltunk, és még mindig nem tudom hova tenni az érzéseimet. Amikor először megláttam Zelot, kedvesnek találtam, de azóta valahogy megváltoztak a dolgok. De nem tudom hova. Mintha.... Beleszerettem volna. Vagy nem is tudom. Ha vele beszélek -és ez elég sokszor megtörténik-, mindig furán boldogabbnak érzem magam, csak attól, hogy mellette vagyok. Hmmm... Igen. Egészen biztos, hogy beleszerettem.

Most is épp vele ülök a dorm nappalijában és valami hülye showt nézünk, aminek úgy kábé semmi értelme sincs, de valamiért úgy vigyorgok, mint egy idióta.

-Minden oké, JongUp?- kérdezte Zelo.

Hurrá, biztos lemaradtam egy kérdéséről. Vagy valami más? Észrevette, hogy mosolygok?

-Minden rendben. Miért kérdezed?- néztem rá, mint aki tényleg rendben van.

-Kérdeztelek és nem válaszoltál, csak idiótán vigyorogsz. Szóval elmegyünk valahova kajálni? Éhen halok. Vagy csak rendeljünk valamit?

-Hmm.... Inkább csak rendeljünk. Nincs kedvem kimozdulni.

-Oké. Megyek telefonálni. Mit kérsz?

-Kínait!- kiáltottam utána, mert már nem volt a nappaliban.

Néhany perccel később jött csak vissza mellém.

-Ha minden igaz, egy fél óra és hozzák is.- mondta, ahogy visszaült a kanapéra.

Pontosabban az ölembe. A szívem olyan ütemben kezdett kalapálni, hogy azt hittem, menten szívrohamot kapok.

-Mi a baj, JongUp?- nézett le rám Zelo. Na, most mit látott meg rajtam?

-Miért?

-Olyan vagy, mint egy paradicsom. Mi történt veled?

-Semmi. Csak egy kicsit melegem van, de semmi több.

-Azt hittem, miattam van.

HOGY MI VAN?????? Gondolatban üvöltöztem, hogy rájöjjek, mi is történt.

-Miért gondolod ezt?

-Mostanában mindig olyan fura vagy, ha a közeledben vagyok, és ezt nem tudom hova tenni. Pedig... Pedig eddig semmi bajod nem volt velem, akkor mi történt? Valami megváltozott és nekem ez nem kellemes.

Oh. Hogy. Az. A...

-Nem, tényleg semmi sincs. Soha nem volt bajom veled, és ez nem is fog változni. Te vagy a legjobb barátom, szóval... Na, szóval nem változott semmit, és nem is fog.- csak az a baj, hogy beléd szerettem.

Folytattuk a hülye műsort, és közben meg se szólaltunk. Fél órával később tényleg megérkezett a kajánk, és én mentem fizetni. Egy hatalmas szatyorral vonultam be a konyhába, és mindent lepakoltam a pultra.

-Zelo- kiabáltam ki-, gyere enni!

-Rohanok!- és már kint is volt mellettem, és a zacskóban kutakodott.

Közben a többiek is csatlakoztak hozzánk, mert -mint kiderült- Zelo mindenkit megkérdezett, és annyi kaját rendelt. Körbeültük az étkező asztalt és mindenki nekilátott a saját vacsorájának. Mindenféle téma felvetődött evés közben, de csak keveset beszéltünk ki úgy igazán. Vacsi után mindenki ment dolgára, YongGuk dolgozni Himchannal, YoungJae tévézni, DaeHyun... Hát ő továbbra is az étkezőben maradt és azt hiszem evett még valamit. Zelo bement a szobájába és azt hiszem a telefonjával babrált. Én személy szerint elmentem zuhanyozni, mert a nagy semmit tevésben nagyon elfáradtam. Sokáig bent voltam a fürdőben, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki bejött. Nem zavartattam magam, nem is néztem hátra, csak akkor, amikor meghallottam a belépő hangját.

-Zavarok?- kérdezete Zelo.

-Hát éppen zuhanyzok, szóval... Nem tudom. Nincs jobb dolgom épp.

-Miért nem mondod el, mi a baj?- kérdezte szomorkás hangon.

-Már mondtan, Zelo. Nincs semmi baj. Hidd el.

-Nem vagy túl meggyőző Moon JongUp. Na, mesélj, kérlek.

-Nem akarok mesélni. Abból csak baj lenne.

Ekkor kinyílt a zuhanykabin ajtaja és valaki, vagyis Zelo hátulról magához ölelt.

-Most se mondod el, mi a baj?

Az ölelése nagyon jól esett, pedig nem ez volt az első alkalom, hogy megtette. Most mégis valahogy egészen más volt.

-Szeretlek Moon JongUp.- pusmogta nyakamba.- Bár tudnád mióta.

Ez most komolyan megtörténik vagy elaludtam? Bár arról valószínűleg tudnék, ha a zuhany alatt ért volna el az álom.

-Srácok- kiabált be leaderünk.- Meddig vagytok még bent? És mégis mi a szart csináltok bent ketten?

-M..máris megye... Akarom mondani megyünk- hebegtem össze-vissza.

Gyorsan ki is másztunk a zuhany alól, és én egy törölközővel a derekamon, Zelo pedig csurom vizesen a nappalin átvánszorogtunk. Mivel egy szobában aludtunk, nem is kellett átmennünk a másik szobájába. Bezártam az ajtónkat, aztán a szekrényemhez mentem.

-Zelo, nem láttad a pizsim?- fordultam hátra közben erősen szorítva a törölközőm szegélyét.

-Ezt keresed vagy a másikat?- mutatta fel pont azt, amelyiket eltűntnek nyilványítottam.

-Ez az. Köszi.

Ahogy elvettem tőle a ruhámat, a tarkómnál fogva lehúzott magához és... És megcsókolt. Zelo komolyan megcsókolt. Tuti, hogy álmodok, erre nincs más magyarázat.

-Ezt... Ez mi volt?- kérdeztem, amikor elengedett.

-Egy csók. Miért, te minek hitted?

-Oké, oké, értem, de...

-Miért?- kérdezte, én meg csak bólogatni tudtam.- Már mondtam, nem emlékszel? A zuhany alatt. Szeretlek Moon JongUp. Valamit nem világosan fogalmaztam?

Biztosan álmodok. Ha most lehunyom a szemem és kinyitom, csak a plafon lesz, és a sötétség, és nincs viszonzott szerelem. Megtettem. Lehunytam, majd kinyitottam a szemem. Nem változott semmi. Megismételtem, de meg mindig ugyanaz volt.

-Szóval ez tényleg a valóság. Nem álmodok.

-Miért álmodnál?

-Zelo, azt hiszem már nagyon rég óta álmodozok errről a pillanatról.

-Szóvaaaaal...

-Szóval először is hadd vegyem fel a pizsim- kértem el és fel is vettem.- Másodszor pedig, gyere ide te barom- azzal megcsókoltam.

El se akartam engedni ajkait, úgy csókoltam, mintha nem lenne holnap, vagy ha elengedném, jönne valaki, aki megöl engem.

-Srá...- szólalt meg YoungJae az ajtóban.- Mi a fészkes franc folyik itt? Mondd, hogy most tanítod neki a szájon át történő lélegeztetést, JongUp!

Oh. A. Francba. Na most mit mondjak? Ebből sose jövünk ki jól, igaz?

-Igen(?)- válaszoltam enyhe kérdő hangsúllyal.

-Kérdezed vagy mondod?

-Mondom(?)

YoungJae belépett a szobába és bezárta az ajtót maga mögött.

-Ti most...? Izé... Ez most az volt, aminek látszott, igaz?

-Miért, minek látszott?- kérdezte Zelo.

-Épp most bújtatok ki egymás szájából, akkor szerinted mi a szarnak látszott? Nem is tudom. Hmm... Biztos rappeltetek. Oh, nem. Táncoltatok.

-Ez most nem a viccelődés helye, hyung- szólaltam meg óvatosan.

-Ti most komolyan smároltatok?

-Technikailag nem. Ez valójában csók volt.

-Jó. Nem láttam semmit, nem hallottam semmit,  ez meg se történt. Nem beszélünk róla többet.- vonult ki feltartott kézzel Jae a szobánkból.

-Hyung, ajtó, légyszi- és az ajtó becsapódott.

-YoungJae most haragszik ránk?- néztem kiskutya szemekkel Zelora.

-Nem tudom. Majd túlteszi magát rajta. De még nem válaszoltál a vallomásomra.

-Technikaliga de. De ha szeretnéd, akkor kimondom. Szeretlek, te barom.