A ficiről csak annyit mondanék, hogy lightos yaoi, szóval aki nem szereti, csak görgessen tovább. Jó olvasást~~/
/C.A.P x Niel/
Niel POV.
Sok dolgon mentünk már keresztül együtt a TEENTOP-pal, de azt soha nem gondoltam volna, hogy a szerelmet is így fogom megtalálni. Ugyanis akármennyire is hihetetlen én beleszerettem Bang Minsoo-ba, vagyis C.A.P-be. Eddig sose éreztem, hogy a férfiakhoz vonzódnék, így elég fura volt, amikor már nem csak egyszerűen leaderként tekintettem rá. Valami többet éreztem, amit először nem tudtam hova tenni, aztán az idő teltével rájöttem, hogy nagyjából olyan ez, mintha beleszerettem volna. Na jó, teljes egészében olyan, mintha beleszerettem volna. Viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel. Nem mondhattam el, mert még a bandának okoztam volna bajt vele, magamban tartani viszont egyszerűen fájdalmat jelentett. Ezért kezdtem el naplót vezetni, így mégis csak elmondtam valakinek, de a hírnevünkre nem volt befolyással. Minden nap leírtam, mi történt, és legalább egy mondat erejéig megemlítettem, hogy még mindig szeretem. Minden bejegyzés után gondosan elraktam a tabletemet, amiben a naplót vezettem, nehogy valaki elolvassa.
Egyik nap, amikor forgatásra indultunk volna, leaderünk egyszerűen nem kelt fel.
-Ez nem igaz- háborgott Chunji.- Miért nem képes felébredni. Nem érdekel, hogy ő a leader, én megyek és kiráncigálom.
-Hyung, nyugodj meg- próbálta csitítani Ricky, bár nem sok sikerrel.
-Hagyd csak, majd én megyek, felkeltem- ajánlkoztam azonnal.- Majd legfeljebb később megyünk Minsoo hyunggal.
-Nem- szólalt meg menedzserünk.- Fiúk, autóba. Ma kihagyjuk C.A.P részeit. Majd legközelebb tovább marad, hogy fel tudjuk venni a kimaradt jeleneteket. Indulás! Már így is majdnem késésben vagyunk.
Mindenki azonnal indult is ki a dormból, én azonban kicsit hezitáltam. Nem akartam otthon hagyni Minsoo-t, hogy majd valamikor délben felkeljen és ne legyen senki a lakásban.
-Niel, gyere- szólt hátra menedzserünk.
-Már megyek!- azzal rohantam is a többiek után, nem törődve a ténnyel többet, miszerint C.A.P senkit nem fog a dormban találni.
Egy hosszú, forgatással teli nap után nagyon jól esett végre lehuppani a kanapéra és bámulni a tévé fekete képernyőjét. Csak bambultam, amikor valaki megállt előttem, így felnéztem rá. Minsoo volt az.
-Hol voltatok?- kérdezte érdekes éllel hangjában.
-Ott, ahol neked is lenned kellett volna- válaszomra csak felhúzta szemöldökét, így folytattam.- Forgattunk.
-Miért nem keltett fel senki?- kapott rögtön fejéhez.
-Próbáltunk, de senkinek se sikerült. És Menedzser-nim üzeni, hogy legközelebb te tovább fogsz maradni, hogy felvegyétek a kimaradásokat- adtam is át az üzenetet.
-Hah, el se hiszem, hogy majdnem az egész napot átaludtam, miközben veletek kellett volna lennem- dörzsölte homlokát.- Hát milyen leader vagyok én?
-Szar- kiabált ki a konyhából Changjo.
-Neked most nincs beleszólásod, drága maknaenk- intette is le azonnal a legfiatalabb tagunkat.
-Egyet értek Changjo-val- szólalt meg Chunji, aki hazaérkezésünk óta hallgatott.
-Oké, oké, felfogtam. És többet nem fog előfordulni- ígérte is meg azonnal. Aztán nagyon halkan még hozzá tette.- Remélem.
Nem nagyon értettem miért tette még hozzá azt a "Remélem"-et, de feltűnt, hogy mostanság szinte mindig fáradtnak tűnik. Mint, aki nem alszik éjszaka, hanem csak napközben.
-Niel- szólított meg Minsoo, ezzel pedig vissza is rántott a valóságba.- Gyere egy kicsit, légy szíves.
Bólintottam és követtem őt, egészen a szobájáig.
-Nem tudom, hogy került a szobámba a tableted, tessék, itt van- nyújtotta át, én pedig elfehéredtem.- Nyugi, amikor rájöttem, hogy nem nyitja a kódom félre raktam. Nem néztem bele- mosolygott rajtam.
-Ahhh, köszönöm- sóhajtottam egy nagyot megkönnyebbülésemben.
-De mit keresett ez nálam?
-Fogalmam sincs. Nem ide szoktam pakolni. Hmm- gondolkodtam el.- A francba.
-Hm?
-Itt ücsörögtem, mielőtt elindultunk, és neteztem.
-De miért itt? És, ha itt voltál, miért nem keltettélt fel?
-Itt a legjobb a wifi. És nem akartalak bántani. Olyan békésen aludtál, mint aki egyszerűen hetek óta egy percet se pihent.
Leültem Minsoo ágya szélére, ő pedig a szoba közepén maradt. Olyan volt, mintha nem hinné el, amit mondtam. Pedig tényleg így volt, kivéve azt, hogy nem akartam felkelteni, ugyanis én igenis próbáltam. Csak éppen nem reagált semmit a próbálkozásaimra, pedig majd mindent megpróbáltam. Felnyitottam tabletem, és felnéztem a kedvenc webshopomra, hátha találok valami új ruhát. Most viszont nem volt semmi, ami kedvemre való lett volna.
-Miért itt netezel?- kérdezte Minsoo furán rám nézve.
-Már mondtam, itt a legjobb a wifi. Az én szobámban vadászni kell, ahhoz meg túl lusta vagyok- válaszoltam meg kérdését fel se emelve tekintetemet a gépemből.
-Add azt ide- kapta ki kezemből a tabletet, miközben a naplómat írtam.
-Minsoo... Kérlek... Add vissza...
-Ez mi?- lesett bele, és a szemöldökének ráncaiból ítélve olvasni kezdte.- Niel, ez most komolyan mi?
-A... A naplóm- mondtam lesütött szemmel kissé elpirulva.
-És ez mit jelentsen "Még mindig szeretem őt. Nem tudom elfelejteni."? Kit szeretsz?
-Azt... Azt nem mondhatom el. Haragudnál rám.
-Miért?
-Nem mondhatom el. Add vissza kérlek- vettem is el tőle kütyümet és átrohantam szobámba, közben nekimenve Ricky-nek.
-Mi baja van Niel-nek?- hallottam még kérdését, amit C.A.P-hez intézett, a választ azonban már nem.
Szobámba zárkóztam és az este folyamán ki se léptem onnan. Zuhanyozni is csak akkor mentem el, amikor már teljesen biztos voltam benne, hogy alszik az egész banda. Hideg víz alatt álltam, vártam, hogy kitisztítsa a fejemet. Fogalmam se volt, mennyi időt töltöttem bezárkózva a fürdőbe, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki ki szeretné nyitni az ajtót. Aztán meghallottam a próbálkozáshoz tartozó hangot is.
-Niel, te vagy bent?- Minsoo volt az.- Miért vagy még fent? És miért hajnal egykor zuhanyzol?
-Már hajnal egy van?- bukott ki belőlem.- Nem is tudtam.
-Valami baj van, Niel? Engedj be!
-Nem, zuhanyzok, nem jöhetsz be!- tiltakoztam azonnal, bár már nem volt túl sok erőm. Lábam megbicsaklott, aztán minden elsötétült.
Fogalmam se volt mennyit aludtam, abban viszont teljesen biztos voltam, hogy a saját ágyamban fekszek. Be voltam takarva, viszont nem igen éreztem magamon ruhát, csak a takaró anyaga pihent bőrömön. Nagy nehezen ki tudtam nyitni szememet, az ágy szélén pedig ott pihent Minsoo hyung. Mintha ott elaludt volna, pedig fent áll a lehetőség, hogy leesik. Óvatosan feljebb kúsztam, ülő helyzetbe kecmeregve magamat, mire leaderöm megmozdult és rögtön felém nézett.
-Jól vagy?- kérdezte azonnal.
-Azt hiszem. Bár fogalmam sincs mi történt.
Próbáltam gondolkodni, de az istenért nem tudtam rájönni mi történt. Csak annyit tudtam, hogy zuhanyoztam, Minsoo kopogott aztán minden sötét lett.
-Ah, szóval elájultam.
-Aha, valami olyasmi- bólintott C.A.P.- Viszont te fogsz új zárat venni a fürdő ajtajára.
-Mert?- húztam fel szemöldökömet.
-Mert egy kicsit kiszakítottam, hogy be tudjak menni, amikor hallottam egy fura pukkanást. Aztán a többiek kirontottak a szobájukból, hogy "Ez meg mi volt?"- nevetett fel.- Én csak kirúgtam az ajtót, hogy megnézzem, jól vagy-e.
-Ki hozott be?
-Én. Amikor mindenki megbizonyosodott, hogy minden oké, visszavonultak aludni.
-Nem vagyok-
-Nehéz? Nem, egyáltalán nem vagy.
-Híznom kell.
-Mert?- röhögött fel.- Ha viszont már felkeltél, és jól vagy, én megyek aludni.
-Minsoo hyung?
-Igen?
-Hány óra van?
-Öhm...- nézett az asztalomon fekvő órára.- Három. Hajnal. Úgyhogy jó éjt, Daniel.
-Jó éjt, Minsoo.
Végig néztem, amint leaderöm kivánszorog a szobámból és bezárul mögötte az ajtó. Amint már egészen biztos voltam benne, hogy hyung beért a szobájába, lerántottam magamról a takarót, és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ruha nélkül fekszek az ágyamban.
-A francba- azzal ki is ugrottam fekhelyemről, és kutattam is pizsamám után, ami szerencsémre hamar meglett. Aztán kerítettem egy boxert is, majd felöltöztem, és visszafeküdtem aludni.
Másnap, vagyis aznap reggel hulla fáradtan és fájó háttal keltem. Nagy nehezen ki tudtam vánszorogni a konyhába, ahol azonnal le is vágtam magam az első utamba kerülő székre.
-Mi a baj, hyung?- jelent meg az ajtóban Ricky.
-Asszem beütöttem a hátamat, mert iszonyatosan fáj.
-Miért? Hol jártál?
-Zuhanyzott hajnal egykor- lépett be a konyhába C.A.P is.- Aztán fogta magát és elájult. Hogy miért, azt nem tudom. Én meg kinyitottam a bezárt fürdőszoba ajtót.
-Ah, szóval az volt az a nagy pukkanás!- jött a felismerés Ricky-től.
-Pontosan. Viszont nekem kell egy hatalmas adag kávé, ha a mai napot nem akarom átaludni- vonult is a leader a kávéfőzőhöz.
-Nekem valaki ad egy fájdalom csillapítót?- néztem körbe a konyhában tartózkodókon.
-Rám ne nézz. Épp kávét főzök- tette fel kezeit Minsoo védekezően, Ricky meg egyszerűen lelépett.
-Wow, ma mindenki milyen kedves. Akkor a sérültnek kell mozdulnia, igaz?- tápászkodtam fel.
-Legalább megtanulod, hogy ne ess össze még egyszer zuhanyzás közben- vigyorgott C.A.P.- Ugyanis a padló kemény. Ezt jól jegyezd meg.
-Nagyon vicces- szűrtem fogaim közt, miközben gyógyszert kerestem, ami az istenért se szeretett volna előkerülni.
Elindultam Chunji szobája felé, de nem is kellett odáig elmennem, mert a konyhaajtóban majdnem nekimentem.
-Oh, hyung, pont hozzád indultam- mondtam is rögtön.
-Igen? Miért?
-Nem találok fájdalom csillapítót.
-Ott van, ahol mindig lenni szokott.- adott azonnal választ Chunji.
-De már megnéztem. És nem volt sehol.
-Akkor valószínűleg elfogyott. Erre nem gondoltál?
-Nem- jelentettem ki határozottan, mintha ilyen nem is történhetne.
-Te észlény.
-Hé, azért mert fáj az egész hátam, még nem kell sértegetni.
-Neked már kivizsgálás kell, nem fájdalom csillapító.
-Tch..- azzal otthagytam mindenkit, aki a konyhában tartózkodott, és visszamentem szobámba.
Fáradt voltam, pedig még reggel tíz se volt, inkább visszafeküdtem aludni. Vagyis csak akartam volna, ugyanis amint magamra húztam takarómat, elfogott az éberség, olyan sok energiám lett hirtelen, hogy ha leütnek se tudtam volna aludni. Ígyhát bámultam a plafont, a falakat, és néha nekiálltam megszámolni a repedéseket. Összesen egyig jutottam, mert nem volt több.
-Na jó, Niel- hallottam meg Minsoo hangját olyan dél körül.- Elég legyen a duzzogásból! Told ki azt a formás segged a konyhába, és ebédelj meg!
-Nem.
-Akkor megyek, felpakollak a vállamra és kiviszlek.
-Nem megyek sehova- makacskodtam tovább.
-Te akartad- azzal benyitott. Volna, ha nem zárkózom be.- Ez most komoly??!! Két zárat is venni akarsz?
-Egyet se fogok. Nem én voltam. Viszlát Minsoo.
-Gyerekes vagy- azzal hallottam, amint elmegy, gondoltam ebédelni.
-Tudom- suttogtam párnámba.
Végül két órányi értelmetlen fetrengés után sikerül elaludnom. Sőt, még ki is pihentem végre magam. Ha már kaptunk egy szabad napot, muszáj volt kihasználnom. Ritkán adódik ehhez hasonló lehetőségünk.
-Niel, hajlandó leszel végre kitolni a képed a szobádból?- hallottam meg C.A.P ideges hangját.
-Muszáj?- nyafogtam.
-Akkor legalább nyisd ki azt az ajtót.
-Nem akarom.
-Miért?- kezdett egyre idegesebbnek hangzani.
-Mert akkor ki kell másszak az ágyamból.
-Chunji, merre van Niel szobájának a pótkulcsa?
-Konyha. Mindenes fiók jobb sarka- hallottam meg a választ.
-Köszi- azzal Minsoo elsietett, és amikor visszajött már az ajtóm is nyitva volt.- Neked meg mi bajod van?
-Fáradt vagyok- adtam meg a legkézenfekvőbb választ, ugyanis így volt.
-Aha. És azon kívül?
-Öhm... Semmi. Nincs semmi bajom.
-Jah, mert úgy is nézel ki- nézett rám hitetlenkedve.- Nah, Niel, tudod, hogy bármit elmondhatsz. Leader vagyok, kötelességem, hogy meghallgassam és segítsem a tagokat, ha tudom.
Meglepett, hogy milyen gyorsan váltott át idegesből segítőkészbe. Abban a pillanatban jobbnak láttam, ha megosztom vele szívem baját. Vagyis szívem boldogságát. Nem érdekeltek a következmények, vagy bárki véleménye, csak az számított, hogy most elmondhatom neki, amit már rég el kellett volna.
-Azt hiszem szeretlek, hyung- motyogtam.
-Tessék?- kérdezte C.A.P.- Elismétled egy kicsit hangosabban, kérlek?
-Minsoo, beléd szerettem.
Határozottan néztem leaderömre, aki minden pillanatban más kifejezést vett fel. Átfutott rajta idegesség, hitetlenség, valamiféle boldogság és még valami, amit nem tudtam kivenni, mi lehet az. Kínos csend telepedett közénk, amit valamiért egyikőnk se szeretett volna megtörni, így csak néztünk egymásra és a szoba legkülönbözőbb pontjaira. Még csak mozdulni se mozdultunk. Milliószor átfutott a fejemen, hogy elrontottam mindent, kész, vége a karrieremnek, aztán viszont Minsoo megszólalt.
-Akkor rám értetted a naplódban azt, amit elolvastam, igaz?- kérdezte kissé esetlenül.
Én nem válaszoltam, csak bólintottam. Úgy éreztem, elhagytak a szavak.
-És miért hitted azt, hogy haragudni fogok rád? Ez olyan lehetetlen. Hogy lehetne haragudni valakire, aki épp vallomást tesz?
-Azt hittem, ezzel csak bajt okoznék a bandának, meg neked. Nem akarok teher lenni.
-Niel, te a banda része vagy, hogy lennél már teher? Nélküled nincs TEENTOP.
-De...- nem tudtam mit mondjak, így inkább elhallgattam, lógva hagyva egy elkezdett mondatot.
C.A.P is csendben maradt, gondolkodott, láttam rajta és szinte hallatszott, ahogy forognak agyában a fogaskerekek. Csak bámultam, vártam tőle valamiféle reakciót, de csak nem akart megérkezni. Ismét csendbe burkolózott a szoba, ez azonban most nem volt kínos. Benne volt minden, amit nem akartunk kimondani, vagy már elhangzott. Szinte visszhangot vertek a mondataink a falakon. Kellemes volt. Végül Minsoo hosszas ácsorgás után letelepedett mellém az ágyra, combomra tette kezét, fejét pedig vállamra hajtotta.
-Tudod, igazad volt azzal, hogy alig alszok. Azért mentem volna ki a fürdőbe, hogy igyak egy kis vizet.- mondta halkan.- Nagyon rosszul alszok mostanság.
-Szerintem ezen segíthetünk- jegyeztem meg.
-Igen? És hogyan?
-Aludj velem. Akár már most is.
-De hisz most keltél fel.
-Már mondtam, még mindig fáradt vagyok.
-Ahn Daniel, még a végén nálam is többet fogsz aludni.
-Nem kell hozzá szokni. Csak a hajnali zuhanyzásom az oka. Meg a szabadnapunk.
-Ahhaaa~- hangjából áradt a hitetlenség, de meg is értettem. Én magam se tudtam, miért vagyok olyan fáradt.- Niel- emelkedett fel vállamról-, gyere ide.
Fel se fogtam, mit szeretne, ő már állam alá nyúlt és óvatosan magához húzott, ajkait az enyémekre tapasztva. Annyira ledöbbentem egy pillanat erejéig, hogy nem is tettem semmit. Amikor azonban el szeretett volna húzódni, nyakába karoltam, és egy újabb csókba hívtam. Minden olyan volt, akár egy álomban. Aztán valaki kopogott az ajtón, amire mindketten a lehető legtávolabb ugrottunk egymástól, anélkül, hogy egyikőnk is a földön landolt volna.
-Minsoo hyung- szólalt meg az ajtóból Changjo.- Menedzser hyung itt van. Azt mondta, menned kell vele, hogy felvegyétek a tegnap kimaradtakat.
-Rendben. Rögtön megyek- válaszolt leaderöm, aki már tényleg az enyém volt. Maknaenk közben már otthagyott minket, így még egy kicsit időzhettünk.- Akkor most mi lesz?
-Mi lenne? Elmondjuk a többieknek, mert Changjo biztosan látott minket.
-És akkor együtt?
-Igen.
-Ajánlom, hogy ne aludj el, amíg vissza nem érek.
-Ígérem, nem fogok.
-Rendben. Akkor megyek is. És igyekszem vissza- adott még egy búcsúcsókot, azzal ki is szaladt, hogy minél hamarabb visszaérhessen.
-Szeretlek, Minsoo- mondtam ki ismét, amit oly sokáig titkoltam.
THE END
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése