Love & Pain 2.

/Sziasztok! Igen, még élek, és hoztam is nektek egy újdonságot. Vagyis valami olyasmit. Egy régebbi (one shot-nak tervezett) fici második részével érkeztem. Jó olvasást hozzá mindenkinek!
(FIGYELEM: ha nem olvastad az első részt, tedd meg, mert szervesen kapcsolódik a kettő!)/

Love & Pain 2.

Casper POV.

A buli másnapján szörnyű fejfájásra kelek, amit még valami elképesztő zaj is erősít. Amint azonban szememet kinyitom, nem a saját szobám fogad. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy ismeretlen helyen vagyok, után viszont megérzem legjobb barátom jellegzetes illatát. Én csak Takuya illatként tartom számon. Kis ideig még gyötrődöm a fejfájással, hátha magától elmúlik, ezt azonban hamar feladom, és inkább kivonszolom magam a konyhába, mielőbbi gyógyszerhez jutás reményében. Szinte a teljes utat csukott szemmel teszem meg, ami azzal is jár, hogy a szobaajtó keretével közelebbi ismertségbe kerül kislábujjam, ezt pedig halk káromkodással díjazom, majd csoszogok tovább, a konyha irányába.

-Mi ez a hangzavar? És kérek egy fejfájás-csillapítót – nyitom szemem résnyire, hogy lássam kicsit Taku-t is.

-Kávét főzők, és máris adok – ezután eltűnik az egyik szekrényben, majd a gyógyszerrel együtt tűnik fel újra. – Tessék.

Gyorsan lenyelem a kapott vízzel együtt a bogyót, ezután pedig gondolkozni kezdek az előző estén. Valamiért azonban semmi sem jut eszembe róla.

-Mi történt az este? – teszem fel végül kérdésemet, miután magamban teljesen megbizonyosodok afelől, hogy nem fog semmi sem eszembe jutni.

-Nem sok minden – arca mintha kicsit pirosabbá vált volna. – Egy órával azután, hogy bementünk, haza is kellett jönnünk.

-Mert?

-Haza akartál jönni.

-Oh… - többre nem futja tőlem. – Asszem, megyek, még visszafekszek és alszok vagy két napot.

-Rendben, ha kell valami, szólj!

-Oké, köszönöm – és már csoszogok is vissza Taku szobájába, hogy beteljesítsem mondatomat.

A szobába érve azonban álmosságom, mintha teljesen eltűnt volna, amikor bevillan valami fura kép az estéről.

„-Nem akarom, hogy erre emlékezz!

-Miért?

-Mert azzal mindent tönkre tennék.”

Ezután eszembe jut a néhány perccel korábbi pillanat, ahogy láttam Taku-t elpirulni.

-Mi történt tegnap éjszaka, amire nem emlékszem? – teszem fel a kérdést a szobának, mintha az tudna nekem válaszolni.

Mivel azonban senkitől és semmitől sem érkezik egy hang se, inkább az ágyba vetem magam, ami a kivitelezés után már közel sem tűnik olyan jó ötletnek, az éles fejfájás miatt. Fejemet a párnába fúrom, és belekiabálok, hátha attól kicsit jobb lesz, de nem vezet semmire sem. Csak egy újabb képet villant agyamba.

„-Tudod, Taku, szerezned kéne egy barátnőt.

-Hogy mit kéne csináljak?

-Szerezz egy barátnőt! Biztos vidámabb lennél tőle.

-Nekem nem kell! És kikérem magamnak, így is tökéltesen vidám vagyok.

-Hát jó, te tudod.

-És amúgy is, van, akit szeretek, de az illető nem lehet az enyém.

-Oh, tényleg? Ki az? Ismerem?

-Nem mindegy, Ze Xiang? Csak hagyj ezzel a témával, kérlek.

-Jó, bocsánat. De úgyis meg fogom tudni.

-Nem fogom elmondani, mert utána utálnál.

-Csak nem…? Taku… Ugye nem az van, amire gondolok?”

Nem tudom, ez mi akart lenni, így csak fejemet a párnába szorítva tartottam, hátha a beszélgetés még folytatódik kicsit, úgy érzem ugyanis, hogy pont a lényeg nem hangzott el. Nem tudtam meg, hogy mire is gondoltam akkor. A képek azonban nem akarnak folytatódni, így megunva a párnába szuszogást, inkább oldalra fordítom fejem.

-Takuya vajon válaszolna nekem, ha megkérdezem? – kérdezem meg az éjjeli szekrényen álló fotónkat, ami már vagy három éve készült.

Gondolkoznom kell, egyszerűen muszáj. Először is, miért nem is nem jött velem SeRa bulizni, mikor hárman együtt mentünk volna?

„-Már megint jön Takuya is? – kiabált a lány. – Miért nem tudunk elmenni egyszer csak mi ketten bulizni?

-Taku a legjobb barátom, biztos nem megyek nélküle – jelentem ki határozottan.

-Xiang, nekem már elegem van belőle, hogy mindig hívod őt is. Mindenhova. Itt nem csak arról van szó, hogy bulizni jön velünk. Akárhányszor kitalálok valamit kettőnknek, mindig át kell szervezzem, mert az utolsó pillanatban benyögöd, hogy „nem baj, ha Taku is jön?” – mélyíti el hangját, hogy engem utánozzon. – De, igenis baj, ha jön. Sose akartam ezt kérdezni tőled, de egyszerűen már elegem van. Válassz, Takuya, vagy én?

Most komolyan választanom kell a szerelmem és a legjobb barátom között? Elment az esze? Nem fogom hanyagolni Taku-t csak azért, mert SeRa azt akarja.

-Válassz, Ze Xiang!

-Sajnálom SeRa. Remélem találsz valaki jobbat helyettem – mondom ki végül válaszomat, miközben szívem millió darabra hullik.”

Az ajtón halk kopogás hallatszik, én pedig azonnal lecsukom szemem, mintha aludnék.

-Cas, kérsz valamit… Ah, tényleg elaludt – léptei közelednek az ágyhoz, majd óvatosan kihúzza alólam a takarót és hátamra teríti. – Aludj jól, egyetlenem.

Biztosan rosszul hallottam, nem mondhatta azt, amit hallottam. Gondolataim közé ekkor egy újabb kép és beszélgetés furakodik, pontosabban az előző folytatása.

„-Casper, nekem ehhez már nagyon este van. Legalább akkor bökd ki, hogy mit akarsz mondani.

-Egy pasiba vagy szerelmes, igaz? Nem, nem, nem! Te. Engem. Szeretsz. – nem válaszol. – Szóval igazam van, ugye? – továbbra sincs válasz. – Igazam van! Igazam van!

-Hagyd már abba ezt a gyerekes visel- - nem hagyom, hogy befejezze a mondatát, belé fojtom a szavakat ajkaimmal.”

-Szóval megcsókoltam – motyogom a szoba csendjébe, Takuya ugyanis rég elhagyta a szobát. – De miért akarta, hogy elfelejtsem?

„-Remélem erre nem fogsz emlékezni holnap, amikor felkelsz. Nem akarom, hogy emlékezz.

-Miért?

-Mert azzal mindent tönkre tennék. Úgyhogy nagyon szépen kérlek, felejtsd el ezeket holnapra. Szeretlek, Ze Xiang.”

-Hülye vagy, Terada Takuya – motyogom ismét.

Gondolataim közé furakodja magát egy mondat, ami SeRa szájából hangzott el még utoljára, mielőtt elhagyta a lakásomat. „Te nem is engem, hanem Takuya-t szeretted végig.” Lehet, igaza volt aznap, még nem tudom eldönteni. Nagy nehezen kimászok az ágyból, kicsoszogok a konyhába, hátha ott találom Taku-t, de nem is kell eljutnom odáig, mert pont kilép a fürdőből, én pedig véletlenül neki ütközök.

-Cas, azt hittem alszol.

-Nem vagy vele egyedül – nevetek fel halkan. – Taku, mi történt az éjszaka?

-Nem történt semmi, már mondtam. Azon kívül persze, hogy részegre ittad magad.

-Azt mondtad az utcán, hogy nem akarod, hogy emlékezzek az éjszakára, mert azzal mindent elrontanál – a döbbenet kiül arcára, ha akarná se tudná elrejteni, aztán pedig teljesen elpirul. – Ha valaki elrontott valamit, akkor az egyedül én vagyok.

-Miért nem jött tegnap SeRa? Azt mondtad, szakítottatok és látni s akarod. Mi történt köztetek?

-Összevesztünk. Miattad. Elege volt abból, hogy bármit szervezett, át kellet alakítania, mert én téged is hívtalak. Mielőtt végleg elment a lakásomról, azt mondta, hogy nem is őt, hanem téged szerettelek végig.

-És ez igaz? – csillannak fel szemeiben a remény lángjai.

-Nem tudom, Taku. Én már semmit se tudok.

Amilyen gyorsan derült jobb kedvre, olyan gyorsan szomorodott el teljesen, amiért nagyon utálom magam. Egyáltalán nem akartam megbántani, csak elmondtam neki az igazságot.

-Cas, csukd be a szemed, kérlek – hangjából árad a szomorúság, egyszerűen nem merek leállni kérdezősködni, mert a végén még megsiratom akaratomon kívül.

Lehunyom szemem, és várom, hogy mi fog történni.

-Ne gondolj semmire se, egyszerűen csak engedd el magad – ezután ajkai lágyan enyémekre siklanak és óvatosan kóstolgatni kezd.

Egy kis ideig nem tudom eldönteni, mit is kéne tegyek, nem merek megmozdulni, mert nem akarom egyikőnket se hiú ábrándokba ringatni. Amikor azonban Taku egyik keze derekamra, másik pedig tarkómra siklik, és úgy húz magához közelebb, feladom. Akarom, hogy hozzám érjen, akarom, hogy csókoljon, akarom mindenét. Mindkét tenyeremet arcára simítom, úgy csókolok vissza, úgy, mintha éheznék rá. Nem kell más nekem, csak ő. Percekkel később, amikor már egyikőnk se kap levegőt válunk csak.

-SeRa-nak igaz volt, teljesen. Én végig téged szerettelek Terada Takuya, csak hülye voltam, és nem jöttem rá magamtól.

-Akkor most már végre az enyém leszel? Csak az enyém? – néz szemembe szerelmesen.

-Csak a tiéd, és senki másé – adok egy apró puszit ajkára.

-Szeretlek Ze Xiang.

-Én is téged, Takuya.